Nagyapám, Buza Vendel, állatkereskedő 1923-ban alapította hentes és mészáros üzemét a Zala megyei Söjtörön. Tíz évvel később második fia, Jenő – megszerezvén hentesmesteri oklevelét – vette át a szakmai irányítást, s onnantól a család nevével fémjelzett húsárut gyártották és forgalmazták nem csak a hazai, de a szomszédos országok (Ausztria, Mura-köz) piacaira is. A BUZA címkével ellátott termékek közül a kolbász és téliszalámi variációk aratták a legnagyobb sikert a 30-as, 40-es években. Ám az ötvenes évek ellehetetlenítő légköre megadta a kegyelemdöfést a családi vállalkozásnak. A megmaradt címkék és a féltve őrzött receptúrák bekerültek a fiók mélyére…
Máig jól emlékszem a gyermekkoromra már funkciójukat vesztett épületekre: az istállóra, az ölőre, a koromtól fekete füstölőre vagy a földbe ásott hatalmas jégveremre. Emlékképek és féltve őrzött relikviák, melyek máig elkísérnek.
Most, fél évszázad elteltével kihúztam a fiókot, leporoltam a régi címkét és a recepteket.
A feladat nemes. Jót, szépet, minőséget alkotni. Húsból, szalonnából, természetes fűszerekkel, mint azt a nagyapámék tették.
Folytatni a tradíciót, tisztelettel.
Adózva őseim emlékének immár majdnem 100 év távlatából.
Buza Sándor
